Előadás-sorozat Dunaszerdahelyen

Állandó időpontú ünnepek tavasztól őszig

JÓZSEF, MÁRCIUS 19.

A názáreti ács, a gyermek Jézus gondviselőjének ünnepe. Tisztelete viszonylag kései. Tömörkény István írja, hogy a szegedi tanyai emberek József napját valamiféle félünnepnek tekintették. Ezen a napon általában nem dolgoztak. Kistelek népe jónak tartotta a József-napi böjtölést. A népi jámborság sajátos hajtása a Szent József olvasója, amely 60 szemből áll, annak emlékezetére, hogy a jámbor hagyomány szerint József 60 évig élt. Az egyház által nem szentesített magánájtatosságként vallásos társulatok, búcsúvezetők, szentemberek terjesztették ezt a különleges olvasót.

József a famunkások: ácsok, asztalosok védőszentje volt.

 

BENEDEK, MÁRCIUS 21.

A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. A tavaszi napéjegyenlőség napja, de a magyar hagyományban ez nem tükröződik. A magyarság körében a tavaszváró szokások jórészt a változó idejű nagyböjttel, húsvéttal és Szent György-nappal kapcsolatosak. Elsősorban a Dunántúlon, de Tápén is ismerik a benedekhagyma kifejezést. A Benedek napján vetett hagymát nevezik így, amelyet a népi gyógyításban használnak. A Délnyugat-Dunántúl magyarjai és vendjei még a 20. század elején is ezen a napon a templomban fokhagymát és zsírt szenteltettek, amelyet hasogatás, görcs, daganat orvoslására használtak.

 

GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY, MÁRCIUS 25.

Az Angyali Üdvözlet napja. Jézus fogantatásának ünnepe. A gyümölcsoltó név jellegzetes magyar nyelvi fejlemény.

Már Temesvári Pelbártnál olvasható az a ferences-népies hagyomány, hogy aki Gyümölcsoltó napján ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóra való kívánsága. A Kiskunság katolikusai és a palócok körében a 20. században is élt a Gyümölcsoltónapi ezer Üdvözlégy vagy ezer úrangyala elimádkozásának szokása. Legtöbbször jámbor asszonyok közösen imádkozták az ünnep vigíliáján, vagy az ünnep hajnalán.

Annak emlékezetére, hogy a Biblia szerint Szűz Mária ezen a napon fogadta méhébe Jézust, általános szokás országszerte Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a fák szemzése, oltása. A néphit szerint az ekkor oltott fát nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki levágja, megvakul, halála után pedig elkárhozik. A szigorúság oka, hogy az ilyen fa kivágása egyenértékű bűn az emberöléssel.

Az egykori Dél-Magyarország bolgárjai, bunyevácai és magyarjai ezen a napon vörösbort ittak, hogy szaporodjon a vérük. Mindezt annak analógiájára, hogy elképzelésük szerint Gyümölcsoltó napján a téli álmukból ébredő fák éltető nedvvel telnek meg.

Ószentiván, más néven Tiszaliget faluban úgy tartották, hogy a magzat után sóvárgó asszonynak Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén kell szeretkezni urával, akkor föltétlenül teherbe esik, mivel Szűz Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust.

 

GYÖRGY, ÁPRILIS 24.

Sárkányölő Szent György ünnepe. A népmesék és az antik hitregebeli fogantatású legendák Szent György-alakjának történeti hitelességét a tudományos kutatás nem tudta igazolni. Ezért századunkban az illetékes pápai kongregáció Györgyöt törölte a szentek jegyzékéből. Ennek ellenére a magyar művelődéstörténetből és néphagyományból kitörölhetetlen a vitéz szent kultusza és tisztelete.

Szent György évszázadokon át a lovagok, lovas katonák, fegyverkovácsok, szíjjártók, vándorlegények, lóval is foglalkozó parasztok, újabban a cserkészek patrónusa volt. Tápiógyörgye faluban még a 20. század elején is Szent György napján misét mondtak a bevonuló legényekért, amelyen a regruták meg is áldoztak. Utána a határban kalapjukkal a négy világtáj felé suhintottak, hogy jó katonák legyenek.

Szent György napja a magyar hagyományban a kikelet, a tavaszkezdet ünnepe. Az állatok kihajtásának ideje. Profán szokásaival, valamint az elöljárók választásának és az alkalmazottak, cselédek fogadásának kérdéseivel e helyen nem foglalkozunk.

Az ószövetség az ég áldásának, a termékenység jelképének és eszközének tekintette a harmatot. Ezzel függ össze a szentgyörgyharmat szedésének és alkalmazásának gyakorlata és képzetköre.

Az ország legtöbb vidékén akadtak olyan falvak, amelyek Szent György-nappal kezdődő fogadalmi időszakot tartottak.

A határjárás és a határjelek megújításának szokása sok helyen húsvét helyett Szent György napjához kötődött. Legtöbbször mise, eskütétel, áldomás kapcsolódott hozzá.

 

MÁRK, ÁPRILIS 25.

Márk evangélista ünnepe. A búzaszentelés napja.

A búzaszentelést általában Márk-nap délelőttjén, ritkábban az ünnep utáni vasárnapon tartották, és részt vett rajta a parasztközösség tagjainak többsége.

Mise után a hívek körmenetbe, processzióba rendeződtek. Kereszttel, lobogókkal, Palócföldön a feltámadt Krisztus szobrával, megkerülték a templomot, majd kivonultak egy közeli búzaföldre, ahol a pap sok évszázados szertartással megszentelte a vetést. Odafelé és visszafelé a menet résztvevői a Mindenszentek litániáját imádkozták és énekeltek. A szentelés alatt a lányok a magukkal hozott zöld búzakoszorúkkal megkoszorúzták a menet elején vitt keresztet és a lobogókat. A szertartás végén mindenki tépett a megszentelt búzavetésből. A férfiak kalapjuk mellé tűzték, a nők pedig imádságoskönyvükbe tettek egy-egy szálat. Sokan egész marokkal vittek haza a zöld búzából (Madarassy 1930).

A szentelt búza régóta megbecsült és fontos népi szentelménynek számított. 1731-ben egy szegedi boszorkányperben már feljegyezték, hogy a vádlott vajákos gyógyító asszony többek között Szent Márk napján kötött búzakoszorúval űzte praktikáit. Egy 1758. évi följegyzés szerint Győr megyében azt a beteget, akinek tagjai összezsugorodtak, templomból szerzett Márk-napi búzakoszorúval füstölték.

A szentelt búza népi hasznosítása a 20. század első felében is gyakori volt. Mezőkövesden a kenyérkosárban őrizték. Hajdúszoboszlón kivitték a szántóföldekre és ott szétszórták, hogy jó termés legyen. A szegedi kenyérsütögető asszonyok a kovászba a Szent György-nap előtti harmat mellett búzaszentelőkor szentelt búzaszálakat tettek, hogy a kenyér szebbre keljen.

 

FLÓRIÁN, MÁJUS 4.

Szent Flórián ünnepe, aki a tűzoltók védőszentje. Patrónusuknak tekintették más mesterek is, akik tűzzel dolgoztak, például sörfőzők, fazekasok, kovácsok, pékek, kéményseprők. Ünnepén a kemencékben nem égett tűz. Tisztelete az újkorban lendült fel, és elsősorban Közép-Európára jellemző.

Sok göcseji faluban Flórián napján nem raktak tüzet. Másutt viszont különleges tűzgyújtással ünnepelték ezt a napot, például két férfi fák csiszolásával csiholt lángot, és azután az egész falu innen gyújtott tüzet.

Különösen a Dunántúlon volt szokás, hogy az esti harangszó után külön Szent Flórián tiszteletére is harangoztak. Így próbálták elhárítani a tűzvészt. A családok közös imádkozásában is nagy szerep jutott a Szent Flóriánhoz címzett fohászkodásoknak.

 

NEPOMUKI SZENT JÁNOS, MÁJUS 16.

A gyónási titkot megőrző nevezetes cseh vértanú ünnepe. Nepomuki Szent János a közép-európai és benne a magyar népi vallásosság talán legkiváltságosabb alakja. A vízenjárók tekintették védőszentjüknek. Rengeteg szobra áll országszerte, legtöbbször vizek közelében: folyók, kutak, hidak tájékán.

E szobrokhoz még a 20. században is sok helyen az ünnepen vagy annak nyolcadán {7-415.} a templomból körmenet indult. A hívők a szobornál énekeltek, litániát imádkoztak, majd megkoszorúzták azt. Az ájtatos szertartást így emlegették: Szent Jánost járunk.

Baja városában századunk közepéig virágzott a Jánoska-eresztés szokása. Nepomuki Szent János ünnepén litánia után, estefelé a szent faszobrát egy feldíszített dereglyén vagy kompon sok kivilágított és feldíszített csónak kíséretében végigvitték a Sugovicán. Elsősorban a vízimolnárok kísérték. Részt vettek az ünnepségen a város vezetői és papjai is. A vízi körmenet után nagy mulatozás kezdődött a főtér alatti Sugovica-parton (Dankó 1950).

Nepomuki Szent János ünnepén estefelé a paksi vízenjárók a kompon mondattak misét. Utána éjszakába nyúlóan áldomásoztak, mulatoztak ugyanott.

Több helyen, például Ercsiben, Apatinban, Dunaharasztiban a cseh szent ünnepének estéjén a hívek kis deszkalapokon égő gyertyákat raktak a Duna vizére. A parton addig imádkoztak és énekeltek, amíg a vízen úszkáló gyertyák el nem aludtak.

 

ORBÁN, MÁJUS 25.

A szőlőtermesztő tájak ünnepe, mivel Szent Orbán a szőlőtermesztők, kádárok, kocsmárosok patrónusa. Különösen tisztelték a bácskai szőlőtermesztők.

Szőlőtermesztő helységekben szobrai, kápolnái állnak, képét ráfaragták présekre, hordókra.

Orbán napján az Orbán-szobrokhoz könyörgő célzatú körmeneteket vezettek. A parádés kivonulások ájtatos, ünnepi hangulatába rendre belekeveredtek Orbán megbüntetésének, megszégyenítésének mozzanatai is. Már Komáromi Csipkés György említi a 17. században, hogy Orbán napján körülhordozzák a szent faszobrát, de csak akkor, ha tiszta idő van. Ha esik az eső, a szobrot meghempergetik a sárban.

Jellemző az a jánoshalmi történet, amely szerint egy, elfagyott szőlejét sajnáló gazda a szent névnapján venyegekévét kötött az Orbán-szobor hátára, nyakára pedig táblát akasztott a következő szöveggel: „Ha evitted a szöllőt, vidd a venyëgét is.” A kivonuló körmenet így találta a szent szobrát.

Nyitraújlak szlovák–magyar népe körmenetben vonult ki e napon a szőlőkben álló Orbán-szoborhoz. Ha a szőlőtermesztőknek kedvező volt az időjárás, akkor a szobrot megkoszorúzták, felvirágozták, ha viszont kedvezőtlenül alakult az időjárás, a szentet kövekkel is megdobálták.

A jászberényiek pálcával, bottal ütlegelték, a móriak pedig leköpdösték az Orbán-szobrot, ha Orbán napján elfagyott a szőlő.

Sok helyen kedvező idő esetén a szent szobrát Orbán napján borral öntözték meg. Így tettek például a csátaljai svábok, akik körmenetben rezesbandával vonultak ki a szoborhoz. Ha hűvös volt, vagy a szőlő már elfagyott, a körmenet résztvevői „drink Urban” kiáltozással a feneküket verték a szoborhoz.

 

ANTAL, JÚNIUS 13.

Páduai Szent Antal ünnepe. Ferences lévén, kultuszát a ferencesek terjesztették. Az újkorban vált hallatlanul népszerűvé. Kultuszában keveredtek a balkáni Antal apát és Remete Szent Antal korábbi tiszteletének elemei. Különösen tisztelték a magyarországi katolikus délszlávok. Ünnepén élő állatokat adományoztak a délvidéki ferences kolostoroknak. Példájukat a környékbeli magyarok is követték.

Páduai Szent Antalt sokfelé a háziállatok patrónusaként tisztelték. A barokk Szent Antal-kápolnák jó része jószágvész idején tett fogadalmakra emlékeztet. A hosszúhetényiek ezen a napon a vonójószágot nem fogták be, sőt a templom elé hajtották szentelésre. Kunsziget népe fogadalomból körmenetben vonult a Szent Antal-kápolnához vagy -szoborhoz.

Baranya északi részén az új tűz gerjesztése Szent Antal ünnepén történt. A fadarabok összedörzsölésével gerjesztett tűzön áthajtották az állatokat, hogy egészségesek maradjanak. A házakban elaltatott tüzek újraélesztéséhez az új tűzből vittek haza parazsat.

A ferences ihletésű jámborság a 18. századi barokk időktől kezdve a hét második napját, a keddet teljesen Szent Antalnak szentelte. E funkcióban Szent Antal felváltotta az angyalokat, majd Szent Annát. A keddi Szent Antal-tisztelettel kapcsolatos a kilenc kedd néven emlegetett fogadalmi népi ájtatosság, amely ritkábban ötvenkét kedd formában is virágzott. A moldvai Lészped csángósága keddenként böjtölt a falubeli jószágállomány egészségéért.

Páduai Szent Antal az egyház legfőbb „alamizsnás mestere”. Magyarország újkori templomaiban szinte elmaradhatatlan a Szent Antal-szobor, előtte a pénzgyűjtő perselylyel. A perselyek tartalma a szegényeket hivatott segíteni. Ezzel függ össze a szentantalcipó kifejezés, amely a szegényeknek nyújtott rendszeres támogatás neve a tápai ember nyelvében. A Szent Antal szobra előtti imádkozás, nehéz helyzetekben pedig a Szent Antalnak tett fogadkozó pénzfelajánlás jellemző megnyilvánulása a katolikus magyar népnek. A felajánlás, jórészt tartalom nélküli, tréfás nyelvi fordulatként beleivódott napjaink városi köznyelvébe is.

Az eladó lányok sokat könyörögtek Szent Antal szobra előtt, hogy küldjön számukra jó vőlegényt. Szent Antal volt a reménytelen ügyek legtiszteltebb égi pártfogója, az elveszett tárgyak nyomravezetője.

Antal napján a régi szegedi gazdák ünnepeltek. A földeken és a szőlőkben nem dolgoztak. A dohánykertészek és a paprikatermesztők védőszentjüknek tekintették a páduai szentet. A szőlőkben szinte országszerte szünetelt a munka Szent Antal ünnepén.

 

SZENT IVÁN, JÚNIUS 24.

Keresztelő Szent János, zoboralji nevén Virágos Szent János, szegedi nevén Búzavágó Szent János ünnepe. A Szent Iván név a bizánci egyház középkori kultikus befolyására emlékeztet.

A nyári napfordulóhoz kötődő Szent Iván-napi tűzgyújtás és tűzugrás az európai népek közös hagyománya, pogány kori öröksége. Az egyház a legtöbb országban, így Magyarországon is középkori liturgiájába építette és megszentelte a Szent Iván-napi {7-417.} tüzet. A tűzugrás szokásvilágával itt részletesebben nem foglalkozunk, mivel viszonylag sok szó esik róla a szokásokról szóló fejezetben.

A csíki székely falvak népe Keresztelő Szent János ünnepének vigíliáján tízesenként alét, vagyis lombsátrat, illetve felzöldágazott ponyvasátrat készített valamelyik ház előtt. Ebben az imasátorban előimádkozó vezetésével éjszaka olvasókat és litániákat imádkoztak az összegyűlt szomszédok.

Csíkszentdomokoson Keresztelő Szent János ünnepének vigíliáján gyerekek angyaloztak. Angyaloknak, királynénak, Zsuzsannának öltözve kislányok járták a falu házait egy csengettyűs fiú vezetésével. A házakban énekeltek, illetve egy kisebb jelenetet játszottak el, majd továbbmentek. Köszöntésükért tojást és pénzt kaptak (Székely L. 1943: 28–29).

 

JÁNOS ÉS PÁL, JÚNIUS 26.

János és Pál római testvér vértanúk ünnepe. A szegedi tájon ezen a napon a hívek gyertyát szenteltettek, amelyet a templomok környékén sátorozó gyertyaöntőktől szereztek be. A napot félünnepnek tekintették. Sándorfalván gyufát is szenteltettek, amellyel a szentelt gyertyát lehetett meggyújtani.

 

PÉTER-PÁL, JÚNIUS 29.

Elsősorban Szent Péter apostolfejedelem ünnepe. Szent Péter a halászok patrónusa volt, ezért a céhes időkben, víz menti tájakon nagy ünneplésben részesült. Ekkor voltak a nagy céhgyűlések, mulatozások. A vigasságokat azonban rendszerint megelőzte a céhtagok közös misehallgatása.

Péter-Pál napja hagyományosan az aratás kezdete. Sok helyen ezen a napon aratók miséjét tartottak a templomban, amelyre elsősorban az arató férfiak mentek el. Elvitték szerszámaikat is. Az aratni kezdőket a pap áldásban részesítette.

 

SARLÓS BOLDOGASSZONY, JÚLIUS 2.

Az áldott állapotban lévő Mária ünnepe. A nap hagyományvilága szorosan kapcsolódik Mária Erzsébetnél tett látogatásának evangéliumi történetéhez. Északi vidékeken ezen a napon felvirágoztak egy széket és a ház elé tették, hogy ha arra járna a terhes Mária, legyen hol megpihennie.

Dél- és észak-magyarországi adatok egyaránt tanúsítják a különböző füvek templomi szenteltetésének szokását Sarlós Boldogasszony ünnepén. Szeged környékén fodormentát szoktak szenteltetni. Előfordult, hogy búzát is vittek vele együtt. A megszentelt fodormentát gyógyításra használták. Tettek belőle a halott koporsójába is.

Sarlós Boldogasszony a szegények és szükségben szenvedők gondviselőjének, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogójának, a halottak oltalmazójának számított. Ő volt a várandós édesanyák patrónusa. Sok magyar helység népe választotta templomának védőszentjéül. Ráadásul ünnepe nyárra esett, ezért ezen a napon sokfelé tartottak {7-418.} templombúcsút. A kegyhelyek búcsúnapjai sorában is előkelő helyet foglal el Sarlós Boldogasszony ünnepe.

A köztudat általában Péter-Pál ünnepéhez kapcsolja az aratás kezdetét. A nagy munka elkezdésének kultikus hagyományai azonban jórészt Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kötődnek. Önmagában a magyar fejlődésű Sarlós név is a búza beérésére, az aratásra, áttételesen pedig asszonyi vegetációs ünnepre utal. Az ünnep eredeti egyházi elnevezése Mária Erzsébetnél tett látogatásával, a visitatióval volt kapcsolatos.

A szegedi tájon az asszonyok ezen a napon egy keveset arattak sarlóval, hogy a jószág ne pusztuljon. Ekkor tették a szobába a búzaborona néven emlegetett összefont kalászcsomót is.

A rábaközi Szil faluban Sarlós Boldogasszony napján volt az aratás jelképes kezdete. Az aratók misét hallgattak, mialatt szerszámaikat a templom falához támasztották. A pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni. Másnap fogtak hozzá igazán a nagy munkához.

 

KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY, JÚLIUS 16.

A karmelita rend kiváltságos Mária-ünnepe. Jelentősége különösen a karmelita kolostorok és a Kármelhegyi vagy Skapulárés Boldogasszonynak címzett kegyhelyek vonzáskörzetében volt számottevő. Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázoló kegyképe volt Máriaradnának és Kistapolcsánynak. A skapuláré-társaságok egyik jeles anyatársulata a Rozsnyó melletti Barkán virágzott, ahol az ünnep utáni vasárnap tartott szentbúcsúkon az összegyűlt zarándokok éjfélkor a temetőben elhunyt hozzátartozóikért könyörögtek, imádkoztak.

Tápé idősebb asszonyai Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe előtt kilenc napon összegyülekeztek a temetőkápolnában, amelynek a Kármelhegyi Boldogasszony a patrónusa. Szeged-Alsóvárosról is csatlakoztak hozzájuk. Az összegyűlt asszonyok a Hétörömű olvasót imádkozták. Ezenkívül ezer úrangyala elimádkozását osztották fel egymás között. Az ünnepi misén a pap megáldotta a résztvevők kezében tartott skapulárékat (vállruhákat), amelyeket bajban, szükségben meg szoktak érinteni.

 

MÁRIA MAGDOLNA, JÚLIUS 22.

A bűnös életből megtért Mária Magdolna ünnepe. Főleg a korábbi erkölcstelen életükből szabaduló, bűnbánó nők választották védőszentjükül. A szegedi táj asszonyai ezen a napon mostak és nem sütöttek kenyeret. Mivel az evangéliumi történetben Magdolnának dús haja volt, amellyel Krisztus lábát törölgette (János ev. 12,3), ezért emléknapján sokfelé levágtak a gyereklányok hajából, hogy utána olyan szép dús hajuk nőjön, mint amilyen Magdolnának volt.

 

ANNA, JÚLIUS 26.

Szűz Mária anyjának, Krisztus öreganyjának ünnepe, akit a kánoni evangéliumok nem is emlegetnek, csak az apokrif hagyományban szerepel.

Szent Anna a magyar katolikus asszonynépnek volt kiváltságosan tisztelt szentje: magtalanok, terhesek, női betegségben szenvedők fohászkodtak hozzá pártfogásért.

Kultusza a középkor végétől elsősorban a keddi naphoz kötődött. Ezért a szegedi tájon Szent Annát Kedd asszonya néven emlegették.

A kedd sokfelé asszonyi dologtiltó napnak számított. A tápai várandós asszonyok a keddet, akár titokban is, megböjtölték. Szőreg jámbor asszonyai még a 19. század végén is újhold keddjén misét mondattak Szent Anna tiszteletére. Sok helyen az asszonyok a pünkösd utáni kilenc kedden böjtöltek Szent Annához fohászkodva, hogy ezáltal könnyű szülésük legyen.

A magyar búcsújáróhelyek nagy többsége Szűz Mária tiszteletének jegyében virágzott. Márián kívül az újkorban leginkább csak Szent Annának voltak és vannak kegyhelyei Magyarországon. A legismertebbek: Nagyfalva, Szany, Hanyi-puszta, Szent Anna-tó, Körtvélyes, Rudnok, Lucsony, Lajtakáta, Sükösd.

Sok magyar templom titulusa: Szent Anna. Következésképp Szent Anna napján, illetve a rákövetkező vasárnapon gyakoriak a vidám mulatozásokkal, bálokkal egybekapcsolt templombúcsúk.

 

NAGYBOLDOGASSZONY, AUGUSZTUS 15.

Népiesen: Nagyasszony. Mária mennybemenetelének és Magyarország Mária oltalmába ajánlásának ünnepe.

Az egyik leggyakoribb templom-patrocíniumnak számít Magyarországon. Nyárközépre eső ünnepe ezért sok magyar helység templombúcsújának napja.

A legtöbb magyarországi kegyhelynek Nagyboldogasszony ünnepén van a fő búcsúja. Ez a tendencia a 20. században mintha erősödött volna. Olyan kegyhelyeken is, ahol korábban pünkösdkor vagy áldozócsütörtökön volt a fő búcsú, a 20. században Nagyboldogasszony napjára tolódott át ez az esemény. A jellemző búcsújárónapok közül csak a Kisasszony tekinthető versenytársának.

Mária halálának és mennybemenetelének legendaszerű története kedves témája volt a magyar középkori egyházi művészetnek és kódexirodalomnak, majd a vallásos népkönyveknek, ponyváknak és a nép között terjedt epikus énekeknek. A középkori legendák terjesztésében nagy szerepet játszottak a licenciátusok és a búcsújáró emberek. Mária mennybemenetelének történetét nagy hatással adta elő az egykor közkedvelt Makula nélkül való tükör.

A nép körében terjedő legendák és jámbor történetek serkentették a Nagyasszony napjához kötődő paraliturgikus cselekedetek jó részét, például a Mária virrasztását.

Rábaközben Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén az asszonyok a temetőben gyülekeztek össze egy frissen ásott, de még üres sír körül. A Dicsőséges olvasót imádkozták és egy ponyva eredetű legendát énekeltek a mennybemenetelről.

Tápén az asszonyok a temetőkápolna oltára előtt virágból koporsót készítettek, amelyet Mária koporsójának neveztek. Nagyboldogasszony éjszakáján a virágkoporsó {7-420.} mellett imádkozva, énekelve virrasztottak. A virágot három nap múlva széthordták és szentelménynek tekintették.

Nagykáta asszonyai, miként a pócsi búcsúsok is, a vigília éjszakáján égő gyertyával a temetőben virrasztottak.

Mária virrasztásának régies hagyományokat újjáteremtő módja bontakozott ki a 19. században a Karancs hegyén, ahol egy kápolna áll. Nagyboldogasszony vigíliáján délelőtt a hegyre felkapaszkodó asszonyok kitisztítják a kápolnát és elkészítik a ravatalt. A kápolna közepére helyezett gyermekkoporsóba egy külön e célra készíttetett Mária-szobrot fektetnek. A ravatalt gyertyákkal, virágokkal, terítővel, rozmaringgal úgy díszítik fel, mintha fiatal lányt temetnének róla. A vigília délutánján megérkeznek a búcsúsok. Beköszöntenek, majd a ravatalnál keservesen siratják a Máriát. Este keresztutat járnak, majd a ravatal mellett litániákat, énekeket és alkalmi imádságokat mondanak. Egy szentember régi ponyvairatból felolvassa a Mária haláláról szóló történetet. Este 10 óra tájban négy fehérbe öltözött kislány vállára veszi a koporsót, és kereszttel, lobogókkal, égő gyertyákkal megkezdődik a körmenet a hegy peremén. A körmenet után a ravatalt szétszedik, a szobrot elteszik, úgy imádkoznak reggelig, amikor feljön a pap és misét mond nekik. Ha a pap reggeli látogatása elmarad, mindenki siet haza a saját falujába, hogy misét hallgasson.

Nagyboldogasszony ünnepén magyar és német falvakban egyaránt élt a virágszentelés vagy virágáldás szokása. Néhol a szentelendő virágokat az oltárterítő alá rakták. A templomban megszentelt füveket és virágokat sokféleképpen hasznosították. Például halottak koporsójába, az új pár ágyába, csecsemő bölcsőjébe tették, az új ház fundamentumába rakták. Főzetét itták hideglelés ellen.

Gyöngyössolymos asszonyai az ünnepi litánia alatt a templomi Mária-szobor fejére apró virágokból font koszorút tettek.

Nagyboldogasszony napján kezdődik és Kisasszonyig tart a kétasszony köze nevezetű időszak, amely a gazdasági életben és a háztartásban sok szerencsét tartogat az ügyes gazdának és gazdasszonynak.

 

SZENT ISTVÁN, AUGUSZTUS 20.

Az első magyar király és egyben a magyar államiság ünnepe. A középkorban a Szent István-ereklyék, különösen a székesfehérvári királysír felkeresése zarándoklatok formájában hatalmas tömegeket mozgatott meg. Az újkorban Szent István ünneplése, így például a Szent Jobb körmenetben történő meghordozása, hivatalos, reprezentatív, látványos szertartássá merevedett, amely a magyar államiság eszméjének deklarálására alkalmas volt ugyan, de alig hagyott nyomot a népi hagyományvilágban. Legendák, balladaszerű énekek keringtek István királyról a nép között, de az ünnephez kötődő szakrális szokáshagyományt jóformán nem ismerünk.

István király ünnepe elsősorban azáltal volt jelentős a magyar életben, hogy I. Ferenc óta munkaszüneti napnak számított. Nagymiséjén megjelent a magyar katolikus társadalom apraja-nagyja. Az elhangzó prédikáció mindig alkalmas volt a nemzeti tudat élesztésére, valamint a Regnum Marianum eszméjének tudatosítására.

Szent István az újkori történelmi Magyarország közel 350 templomának volt a patrónusa. Azokban a helységekben, ahol a templomot Szent István tiszteletére szentelték fel, {7-421.} augusztus 20-án templombúcsút tartottak. Tekintve a Szent István-patrocíniumok hatalmas számát, Magyarország népességének jelentős hányada kivette a részét e búcsúk nagymiséiből, gazdag vendéglátásaiból és délutáni, esti vigasságaiból.

 

KISASSZONY, SZEPTEMBER 8.

Szűz Mária születésének emléknapja. A középkorban vigíliája és nyolcada is volt.

Több mint 200 magyarországi templomot szenteltek Kisasszony tiszteletére. Ezek templombúcsúja szeptember 8-án van. A kegyhelyeknek is kedvelt búcsúnapja Kisasszony ünnepe. Nagyasszony mellett ezen a napon kereste föl a kegyhelyeket az újkorban a legtöbb búcsús zarándok.

A liturgikus hagyomány szerint Mária a hajnali szép csillag. Belőle támad az igazság napja, Krisztus. E képzetkörrel függ össze a Kisasszony-napi paraliturgikus népi cselekedetek többsége. Tápé jámbor asszonyai Kisasszony hajnalán kimentek a Tisza partjára és ott várták a napköltét. Közben olvasót és az alkalomhoz illő népi imádságokat mondogattak. Úgy tudták, hogy aki megérdemli, a fölkelő napban megláthatja Máriát. Sugarai rózsát szórnak. Ez a látomás a Napba öltözött asszony Jelenések könyve-beli (12.1.) képzetköréből merít. A tápai asszonyok azonban nem álltak egyedül szokásukkal. A Dunántúlról és Észak-Magyarországról egyaránt ismertek hasonló adatok. Sokfelé várták Kisasszony hajnalán a napfölkeltét, hogy meglássák benne Máriát, néhány helység népének elképzelése szerint: a bölcsőben fekvő Máriát. Boldogasszonyban, Andocson, Vodicán, Pócson, Csatkán a búcsúsok Kisasszony hajnalán virrasztva várták a napfölkeltét. Amikor feljött a nap, letérdeltek és elimádkozták az úrangyalát.

A középkorban valószínűleg vetőmagszentelés volt Kisasszony napján. A liturgiából kiesett szokásra csak néhány vetőmaggal kapcsolatos cselekedet emlékeztet, például az, hogy a Kisasszonyra virradó éjszaka Göcsejben kitették a harmatra a vetőmagot, hogy az úristen szentelése fogja meg.

 

MÁRIA NEVENAPJA, SZEPTEMBER 12.

Az újkorban, különösen Bécs török alóli felszabadulása után vált egyetemes ünneppé.A kultuszt Közép-Európában a passaui Mariahilf-kegykép (Segítő Boldogasszony) tisztelete ihlette. A kegykép a török alóli felszabadulás szimbóluma lett. A Segítő Boldogasszony kultusza a 18. században patrocíniumok és kegyképmásolatok formájában rohamosan terjedt Magyarországon. Különösen tisztelték a Magyarországra vándorolt németek. Számos búcsújáróhelyünk oltárán áll a Mariahilf-kegykép másolata. Az e kegyhelyeket látogató búcsúsok körében különösen virágzott Mária nevének tisztelete.

 

HÉTFÁJDALMÚ SZŰZANYA, SZEPTEMBER 15.

Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe. Búcsúnapját a következő vasárnap tartották.

Mária fájdalmainak hű kifejezői a magyar költészet Mária-siralmai és a művészet {7-422.} Pietà-szobrai. Az oltárra került késő gótikus Pietà-szobrok a barokk időkben búcsújáró kultuszt teremtettek: Sasváron, Pozsonyban, Nyitrán, Sümegen, Felsősegesden, Gyöngyösön, Egerben. A jórészt szlovák és lengyel népi faragóktól származó, búcsúfiának vett Pietà-faszobrocskák hozzátartoztak sok magyar parasztház belső vagy külső képéhez, különösen a Jászságban és a katolikus Kiskunságban.

A Magyar Pietà-kultuszt serkentették a szerviták. Egri templomuk messze környék jámbor zarándokait vonzotta. A bükki palóc és a jászsági jámborság egyik tűzhelye lett. A Hétfájdalmú Szűzanya egri kultusza nem korlátozódott a búcsúnapra, szeptember harmadik vasárnapjára, hanem szinte az egész esztendőre kiterjedt. Két évszázadon át virágvasárnaptól mindenszentekig, minden hónap harmadik vasárnapján délután a szerviták templomából, népiesen a fájdalmas templomból körmenet vonult fel az egri vár kálváriájához.

A Hétfájdalmú Szűzanya nagy hatású kegyhelye volt Sasvár. Hatalmas tömegek keresték fel évente, erősítve Mária szenvedéseinek kultuszát.

 

MÁTÉ, SZEPTEMBER 21.

Máté apostol és evangélista ünnepe. Máté napja vagy Máté hete Szegeden a gabonavetés kezdetének hagyományos napja. Másutt, például Göcsejben vagy Vásárosdombon éppen ellenkezőleg, ezen a napon tilalmazták a vetést. Itt a ferenchét volt a vetés ideje.

Mohács sokácai Máté napján a barátok templomában szakajtókban, kosarakban búzát szenteltettek. A szentelt búzát a vetőmag közé keverték. A Máté-napi szemesbúzaszentelés korábban valószínűleg általánosabb volt.

 

MIHÁLY, SZEPTEMBER 29.

Szent Mihály arkangyal ünnepe. A mennyei seregek fejedelmének titulált Szent Mihályt kódexeink Úr a Mihály arkangyalként is emlegetik. A hagyomány szerint ő a túlvilágra költöző lélek kísérőtársa, bírája, a halott vőfélye. Ezzel függ össze a hordozható ravatal Szent Mihály lova elnevezése.

Szent Mihály az egyik legkedveltebb templompatrónus a Kárpát-medencében. Következésképp sok falu és város népe tart templombúcsút szeptember végén. Eger plébániatemplomának búcsúján a plébános megvendégelte a város vendégeit és szegényeit. Hasonló szegényetetésre más Szent Mihály-napi templombúcsúkon is sor került.

Szent Mihály napja a gazdasági év nevezetes fordulójának számított. Ezen a napon verték szét a nyájakat, adták számba az állatokat. Sok helyen ezen a napon fogadták a pásztorokat. Nevezetes volt a székesfehérvári Szent Mihály-napi juhászfogadás. A juhászok ilyenkor a Sebestyén-templom körül gyülekeztek. Tatán Szent Mihály napján volt a juhászok ünnepélyes céhmiséje.

Híresek voltak a Szent Mihály-napi vásárok.

A szegedi tanyák népe Szent Mihályt Borszűrő Szent Mihályként is emlegette. Ekkor kezdődött a Katalin-napig tartó kisfarsang, vagyis az őszi lakodalmak ideje.

 

VENDEL, OKTÓBER 20.

Szent Vendel ünnepe, aki a jószágtartó gazdák, pásztorok, különösképpen a juhászok védőszentje volt az újkorban. Vendel tisztelete Magyarországon a 18. században terjedt el. Népszerűsítésében nagy szerepe volt a keletre irányuló német migrációnak és kolonizációnak. Elterjesztését nagymértékben szorgalmazta Padányi Biró Márton veszprémi püspök (1696–1763).

Vendel tisztelete különösen a Dunántúlon, azon belül Veszprém, Tolna, Baranya megyékben, valamint a Jászságban és a csanádi püspökség területén volt a legélénkebb. E tájakon emelték a legtöbb Szent Vendel-kápolnát és Szent Vendel-szobrot. Jellemző, hogy a dunántúli szobrok legtöbbször Rajna-vidéki parasztöltözetben ábrázolják a szentet. A Jászság és a Kiskunság Vendel-szobrai ezzel szemben magyar juhászként jelenítik meg. Készítőik ingben, gatyában, dolmányban, cifraszűrben, tarisznyával, zsírozott hajjal, széles karimájú kalapban ábrázolták.

A Vendel-kápolnákat és Vendel-szobrokat Szent Vendel ünnepén körmenetekkel tisztelték meg. E körmenetekkel kérték a szent közbenjárását állataik védelmére. Különösen baranyai német falvakban volt szokás az állatok Vendel-napi megáldása. Az állatállományt ilyenkor a Vendel-kápolnához vagy Vendel-szoborhoz (ritkábban más kultuszhelyhez) hajtották, ahol a pap misét vagy litániát mondott, majd megáldotta a jószágot.

Páliföldszentkereszt búcsújáróhelyre a környékbeli falvak vegyes nemzetiségű népe nagy zeneszóval három októberi vasárnapon zarándokolt el, mégpedig azokon a vasárnapokon, amelyek Vendel napja köré estek. A kegyhelyen jószágaikért könyörögtek. Ezeket a szakrális alkalmakat vendelbúcsúnak vagy vendelvasárnapoknak nevezték.

A 20. század elején Csorna népe Vendel napján misét mondatott a jószágért. Két esküdt állott az oltár előtt égő gyertyával.

A Mezőföld juhászai a hétnek azt a napját szentelték Vendel tiszteletére, amelyre abban az évben Vendel-nap esett.

Vendel napja ünnepe volt a jószágnak is: nem fogták be, nem dolgoztatták.

 

DÖMÖTÖR, OKTÓBER 26.

A keleti egyház kedvelt szentjének, a pannoniai Szávaszentdemeter szülöttének ünnepe.

Szent Dömötör a juhászok védőszentje volt. Ünnepén a juhászok évi elszámolással egybekapcsolt mulatozást, dömötörözést rendeztek. A vigasságra néha az egész dömötörhét ráment.

A Kalocsa melletti Szakmár juhászai Dömötör napján a pappal bárányt szenteltettek a templom előtt.

A szegediek dömötörözésnek nevezett pásztoráldomása 1835 előtt még hatalmas népünnepély volt. Összefüggött a palánki templom búcsúnapjával. A pusztai juhászok, gazdák és a juhászok hozzátartozói lobogók alatt jöttek a palánki templomhoz. A templomnál a céhek tagjai várták őket szintén lobogókkal. Várakozott a szegedi főbíró és baldachin alatt a pap is. Amikor feltűntek a juhászok, a főbíró a pusztaiak elé ment, és bevezette őket a templomba. A mise és a prédikáció után a juhászok bárányokkal megajándékozták a plébánost, majd hatalmas ünnepi étkezés és mulatozás kezdődött.

 

SIMON–JÚDÁS, OKTÓBER 28.

Simon és Júdás Tádé apostolok ünnepe. A két apostol Hegyalja legkedvesebb szőlőpatrónusa volt. Ünnepükön kezdték a szüretet.

 

MÁRTON, NOVEMBER 11.

A savariai születésű pannoniai Szent Márton ünnepe, akinek középkori kedveltségére és nagy tiszteletére utal a rengeteg Szentmárton helynév és a Szent Márton templompatrocíniumok sokasága a Kárpát-medencében. Népi tisztelete különösen szülőföldjén, a Nyugat-Dunántúlon virágzott. A jószág egyik jeles patrónusaként tisztelték.

Szent Márton napja évszázadokon át jobbágytartozási, tisztújítási, elszámolási nap, pásztorünnep volt. A Nyugat-Dunántúl pásztorai ezen a napon adományokat gyűjtöttek, falujukat járva zöld ágat, vesszőt osztogattak.

A legenda szerint Szent Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. A ludak azonban gágogásukkal elárulták. Ezzel a legendával hozható kapcsolatba a Szent Márton lúdja kifejezés, amelyet használtak a Márton napján elfogyasztott hízott liba és a földesúrnak ezen a napon adandó lúd megnevezésére egyaránt. A Márton-napi lúd mellcsontjának színéből jósoltak az időjárásra.

Szent Mártont a bortermelők és a kádárok is patrónusuknak tekintették. Ünnepe az újbor kóstolgatásának jeles napja volt. A hajdani Márton-napi áldomásivások és gyógyító célú borivások emléke a Szent Márton pohara kifejezés.

Elérhetőség

Magyar Múlt

+421907245215

Keresés

Küldje el e-mail címét, telefonszámát, hogy értesíteni tudjuk következő előadásunkról!

"Az anyagot én adtam,
az eszmét ismeritek,
a dicsőséget, kérlek,
keressétek!"
Kőrösi Csoma Sándor

Mátyás király bevonulása Budára - Alkotó: BAUER FERENCZ
- Méret 75 x 100 cm, olaj, vászon.

___________________________________________________________

Hunyadi Mátyás kedvelt fajtája,
a kuvasz

 
Őseinkkel a népvándorlás során jött a Kárpát-medencébe, mint a nyájak nagy testű, határozott fellépésű védelmezője. A Keszthely melletti Fenékpusztán feltárt honfoglalás kori leletben talált kutyacsontokról kiderült, hogy a mai kuvasz ősétől származnak.
 
Hunyadi Mátyás kedvelte a fajtát, udvarában hajtóvadászatokon is használták, főleg farkas és vaddisznó ellen. A 15. században fellendült a marhakereskedelem, és a hatalmas magyar szürkemarha-nyájakat kuvaszok kísérték a nyugat-európai állatvásárokra, többek között Nürnbergbe. A nyájak napi 20-25 kilométert tettek meg, s őrzésükre fáradhatatlan, mindig éber, bátor állatokra volt szükség. A hajcsárok a vásárokon nemcsak a marhákat adták el, hanem nagyon gyakran néhány kutyát is. Így előfordulhat, hogy ezek a példányok részt vettek a hasonló nyugat-európai fajták kialakulásában. A kuvaszok megbecsültségére jellemző, hogy Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben a kuvaszt mint kutyafajtát említi.

___________________________________________________________

 

© 2013-2015 - Az itt közzétett anyagok szabadon terjeszthetők!

Készíts ingyenes honlapotWebnode